Ezüst
naplemente
Írta Kovács L István
Két
ember messze a távolba néz,
szívük
mint a pille, mégis oly nehéz,
együtt
fürödtek az élet tengerében,
lágyan
ringatóztak,
akkor
is, ha éppen tajtékzott habfehéren.
Hajukat
ezüstre cserzették az évek,
szép
volt, ami elmúlt szeretetben élnek,
a Naplementét
nézik összebújva,
a férfi
szól, a nőt átölelve:
Én
ugyan így tenném, ha elkezdhetnénk újra…
2017.
július 29.
Tiszakécske
Kép: G.
Faraone
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése