Búcsú nélkül

Búcsú nélkül

Írta: Kovács István

Boldogan siettem haza,

de, már nem voltál sehol,

az asztalon egy üveg bor,

mellette, félig töltött pohár,

másik, üresen, elfektetve,

és egy hervadó rózsaszál.

Elmentél, búcsú nélkül,

érzem, szívem hiába is vár,

nem jössz vissza már.

Nagy volt a szerelem,

égetett, perzselt itt belül,

most, szívemre mégis bánat feszül.

Szemeimből könny patak,

gyöngyözve csorog,

de, nem téged siratlak,

te, csak menj, ha menned kell,

az érzéseket, mit adtam,

azokat locsolom könnyeimmel.

Elmentél, magamra hagytál,

hát élj boldogan,

ne bánd, hogy törött a szívem,

tudom, hogy mindennek ára van,

mit, rám rótt az élet, megfizetem,

a cserepeket összeszedem.

De, egyszer, ha nem lesz ott, akit vársz,

búcsú nélkül megy el,

szobád asztalán sem lesz más,

csak egy üveg bor, egy félig telt pohár,

 mellette másik, üresen, elfektetve,

és egy hervadó rózsaszál,

tudd, eljött az idő, fizetned kell,

hosszú éjszakákon át,

a könnyeiddel.

2015-07-30

Tiszakécske.