Maradnod
kell
Írta:
Kovács István
…búcsúzni
akartál,
de
ezüstfehér selymed,
világít
az éjben,
néma
jel ez,
mint
esthajnalcsillag,
utazónak
jele az égen.
Lelkemmel
hallom,
énekelsz,
szótlanul,
szemérmes
a dalod,
így
vezetsz engem,
az
utat, ezzel is mutatod.
Elérlek,
megfogom kezed,
s
szemeddel mondod el,
mit
szóval nem lehet.
Harmatos
szemmel,
ölellek
magamhoz, finoman,
hogy
neked is legyen egy jel,
még
nem mehetsz,
még
maradnod kell…
2015-07-25
Tiszakécske.
Kép: Ágnes B. Erdei
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése