Öreg ház

Öreg ház
Írta: Kovács István

Úgy fest, mintha kihalt lenne,
élet ha sosem lett volna benne.
Pedig volt vidámság, nagy élet,
udvarán ezerféle lélek,
néhány mihaszna unoka,
szárnyasok, nyulak, ló és kecske,
egy-két tehén, a mamám fejte.
Késő délután a kis házra
lassan ránehezedett a csend,
jött az alkony, s minden elpihent.
Erre volt utam, hát betértem.
Állok, nézem az öreg házat,
odaképzelem nagymamámat.
Apró asszony, fürgén, serényen
szárnyasait eteti éppen,
tikokat, rucákat, ludakat,*
kezéből hintve a magvakat.
Közöttük ott dühöng a pulyka,
mérgesen magát jól fölfújva,
azt hiszi ő az udvar szépe,
de a kutya sem törődik véle,
álmosan bújik a helyére…
Sötétedik, föltámad a szél,
szürke felhőket terel az égen,
esni fog az éjjel, úgy érzem.
Búcsút intek emlékeimnek,
mosolyom küldöm a mamának,
indulok, valahol már várnak.

2015-07-18
Tiszakécske
*(tyúkokat, kacsákat, libákat)

Kép:Ágnes B Erdei