Ha leül a por

Ha, leül a por

Írta: Kovács István

A föld mozdult, s mi alant volt szakadt,

ontva magából, gázt és olajat,

szikrázva hullt alá egy vezeték,

robbant a gáz, az egész város ég.

Nincs hová menekülj, itt van a vég,

fojtó, füst és porfelhő terült szét,

nincsenek árnyak, nincsenek fények,

szürke lett minden, eltűnt az élet.

Hagyaték, mi az égés után maradt,

felszakadt utak, romba dőlt falak,

törött ablakok, lógó vezeték,

ha, leül a por, ez lesz a városkép.

Nyomasztó a csönd, nincsen levegő,

olyan a város, mint egy temető,

az idő, lassan bukdácsol rajta,

orvos ő, gyógyítani akarja.

Ha, leül a por, s újra süt a nap,

tiszta a levegő, új életet ad,

gyógyító fűvel, fával befedi,

a torzót, mi emléknek itt marad.

2015-07-31

Tiszakécske.