Portréval

Portréval

Írta: Kovács István

Órák óta egymással szemben,

a portréd és én.

A közöttünk feszülő csendben

gondolat ellentétek kavarognak fejemben.

Ismerlek, de nem tudom ki vagy,

mégis, oly megnyugtató látni

ajkadon a halvány mosolyt,

szemedben az élet lángját,

arcodon a nyugodt derűt,

és át érezni szíved melegét.

Némán beszélek hozzád,

tiéd minden titkom,

a bánatom, az örömöm.

S Te mindig mosolyogva hallgatod.

Köszönöm!

Feléd nyújtom kezem,

gyöngéden, mintha húgom lennél,

a képed szívemhez ölelem,

s nyugalom vesz erőt lelkemen.

2015-07-20

Tiszakécske.