Múlatom a napot

Múlatom a napot

Írta: Királdi-Kovács István

.

A zöld égből piros hó hull,

léptem a csillagokon megcsikordul,

a szivárvány U alakban görbül,

valaki furcsán néz vissza a tótükörből,

.

Mint óriásra nőtt hófehér hattyú,

a tóban lassan úsznak a fellegek,

csúcsaikon billegnek a kék hegyek.

a hasmánt lebeg felettük egy varjú.

.

Fejre állt minden, fejen állok én is,

így lett zöld, fejem felett az ég is.

Lángszínű pipacsok szirma hull egyre,

szél kavarja, mintha piros hó esne.

.

Érzéki csalódás, vagy délibáb lenne,

káprázat, e nagy melegben,

vagy csak játék a képzeletben?

Magam sem tudom.

 .

Csak múlatom a napot,

kergetek ezernyi fura gondolatot.

Lassan rám borítja fátylát az este,

leülök a stégre elmerengve.

.

Valahol nagyon messze járok,

a képzelet tengerén csónakázok.

S mintha eveznék, mozdítom a lábam,

nézem, hogy hintáznak a csillagok a víz fodrában…

.

2015-07-10- 2023. 07. 10.

Tiszakécske