Csend

Csend

Írt: Kovács István

A szívben két ritmus közötti ütem,

hol a sinusgörbe, csúcsainál pihen.

Az érintés szikrája bőrödön,

mely bénító kábulatba ejt.

A mélykékség szemedben,

mely a legbeszédesebb csend.

A bölcsesség, mely nem szól,

ha nincs mit mondani.

Ha a város zaját, már észre sem veszed,

mert belsőbékéd bezárja füled.

S ha igazi csendet akarsz, hallgass zenét

de figyeld jól a mester kezét,

míg táncoló ujja hangot keres,

olyan lesz a csend, hogy beleremegsz.

S ha, látni is szeretnéd a csendet,

nézd a vízparton a nap lementet’,

hol a látványtól, kósza gondolatok sem zavarják agyad,

ott a csend, már te vagy magad.

2015-07-22

Tiszakécske