Izzások

Izzások

Írta: Kovács István

Olvadó aszfalt, izzó levegő,

a ruhába mindenki belefő.

Vízpart, hideg sör, limonádé, napernyő,

rengeteg az árnyékban pihenő.

Csak egy embernek nincs elég meleg,

dob hát a tűzre egy lapát szenet.

Zümmög a motor, levegőt fújva,

lassan izzik föl a koksz, újra.

Valamit tesz az égő halomba,

hogy pár pillanat múlva kihúzza.

Izzik az anyag, kalapál rajta,

üllő szarván ide, oda hajtja.

Halkan zsong a műhely zenéje,

csak mint kötőtű, mama kezébe’.

Kicsi a kalapács, aprókat koppan,

csipke készül, acélból, fonottan.

Tűnődve forgatja, nézegeti,

egy kicsit újra a tűzbe teszi.

Fogókkal addig tekeri, csavarja,

míg olyan lesz, amilyenre akarja.

Elkészült a mű, kioltja a tüzet,

szomjazó torkának ad egy kis vizet.

Kötényét leveti, sarokba dobja,

elfáradt nagyon, nem vágyik strandra,

izzadt eleget, nem megy a  napra.

2015-07-22

Tiszakécske