Kata világa

Kata világa

Írta: Kovács L. István

" Már nem föld, még nem tenger",

lábnyomunk hagytuk ott reggel,

 de sietve eltűnt vele a tenger,

mint ahogyan te a szívemmel.

Lelkemben sötét felhők gyűlnek,

miért érzem az életet keserűnek.

És annak, aki, őszintén szeret,

miért ad Isten, ilyen törékeny szívet?

Érzem, emléked holtamig tart,

összeköt minket a tenger s a part,

de már nem akarok partot sem vizet,

keresek magamnak  egy örökzöld hegyet.,

A parton lábnyomot már nem hagyok,

a felkelő nap itt majd másnak ragyog,

s ha fájni talál belül a magány,

egy erdei séta, helyrehoz talán.

2015-11-11

Tiszakécske.