Vártalak

Vártalak

Írta: Kovács L. István

Órákig vártalak, csendben ültem a padon,

csak néztem az esőt, hagytam, had mossa arcom,

vártam, talán kilépsz az esőcseppek közül,

és pilláimon csillogó vízcseppek mögül,

vágyakkal telten, szeretettel nézhetek rád.

Nem jöttél, lassan órákká híztak a percek,

már könnyek mossák arcomat, nem esőcseppek,

szívemben, elültetted a bánatvirágot,

menj ha menned kell, nem játszom haragszomrádot,

tudd, hogy ezt az ajtót már nem találod nyitva.

Elindulok, valahová messze lépdelek,

szárnyára vett és távolba vitt a képzelet,

lépteim már nem koppannak, felhőn utazom,

a kéklő hegyek között egy faházban lakom,

a pad mellett, ott feledett esernyőt mozgat a szél.  

2015-11-20

Tiszakécske.