Apu

Apu
Írta: Kovács L. István

Hideg ágyad beton szélén ülök,
hosszú monológra készülök,
születésnapod van, köszöntenélek,
aztán nem szólok semmit, félek.
Annyi idős vagyok, mint te voltál,
mikor sok szenvedés után távoztál.
Bezárult egy ajtó, mit szemfedélnek hívnak,
már nincs értelme semmilyen szónak.
Pedig sokszor jó lenne beszélni,
férfiasan egymás szemébe nézni,
megölelnénk egymást,
mondanám, szeretlek,
és töltenék egy pohár bort,
tudom a vöröset szeretted.
Most kivételesen innék is veled,
nyolcvan éves lennél, köszöntelek.
De nem hoztam bort csak könnyeket,
az emlékedet és a gondolatom,
Még ég a gyertya, itt hagyom,
bár nincs jelentősége,
mert téged viszlek el, itt a szívembe’.

2015-11-01
Tiszakécske.