Atlasznők

Atlasznők

Írta: Kovács L. István

Atlasz, izmos vállán tartja a földet,

Ő kapott hozzá isteni erőket,

izmai dagadnak, helyén a szíve,

De egy nő nélkül ő vajon létezne?

Hiába az izom és a nyers erő,

ha a világ tetején nem ül egy nő.

Megszüli fiát, testéből eteti,

ha netán sírna, könnyeit letörli.

Ha meggyötör a kór, s belül láz éget,

örülsz, majd a gyógyító, hűs kezének,

ha a munkában izzadva elfáradsz,

a pihenéshez ő vet neked ágyat,

elringat szépen, álmot hoz szemedre,

becézőn simogat meg puha keze.

Ha forr a vér benned, ösztönöd buja,

leld kedved benne, testét oda adja.

Még a földgolyónak is nő a neme,

életet ad, ezért anyaföld a neve.

Minden hímnek párja kell, hogy legyen,

a vetett mag, csak nőneműben terem.

Atlasznők, erejük belülről fakad,

leterítik és fölemelik az erős férfiakat.

2016-02-05.

Tiszakécske.

Kép: Amelie Echichuri