Balaton

Balaton

Írta: Kovács L. István

Balaton, tél van, most kopár minden,

a fákon, már száraz levél sincsen,

a nádat derékba törte a szél,

vele a hullt levél vándorútra kél.

A víz is haragoszölden méláz,

rajta most senki nem vitorláz,

kirándulóhajó, halászcsónak,

pihenő van minden vízi jónak.

Tél volna, de híja van a télnek,

nem takarja be jég, sem hóréteg,

nincs kinn fakutya, és jégvitorlás,

az ember is a szobában méláz.

Balaton, szép tája e hazának,

keresem, hová lett a varázslat,

Talán a badacsonyi hegyekben,

esetleg fűben, fában, vizedben?

Nincsen válasz, csak a képet nézem,

messze révedek egy szép emléken,

valamikor régen Lellén járva,

beléd szerettem, mint legszebb lányba.

Hiányzol nagyon elloptad szívem,

akkor neked hűséget ígértem,

de most éppen ezzel van a bajom,

máshoz vagyok hű, bocsáss meg Balaton.

De még nem adom fel a sors szeret,

hátha még egyszer randevúnk lehet,

élvezhetem puha ölelésed,

és a selymesen lágy melegséged.

2016-02-06

Tiszakécske.

Foto: Sípos Magdi