Ezüstévek

Ezüstévek

Írta: Kovács L. István

Már nem égeti tűztengerből feltörő vulkán ajkamat,

lassan csillapodni látszanak ifjúságom lángnyelvei,

de, még tündöklőn szórja rám aranyló sugarait a nap,

s Krisztus kálváriadombi feszületről óvja lépteim.

Az élet forrás vizéből kapok inni, ha szomjas ajkam,

bár ezüst koronát tett fejemre a szeleburdi  idő,

s néha megtréfál az emlékezet, de még  jól érzem magam.

Megfontoltan rovom utam s várom, mit tartogat a jövő.

Vágtató vihar lovagtól megszokhatatlan lassú léptek,

az állandó nyüzsgésből kényszerűen nyugodt pihenések,

falakon sárguló fotók, az ifjúkori szép emlékek,

haragra nincs idő szeretetben telnek az ezüstévek.

2016-02-12

Tiszakécske.

Kép: Tímea Zsolnai