Öledben

Öledben

Írta: Kovács L. István

Ha te keblemre hajthatnád a fejed,

mikor pihenni vágysz, keresed helyed,

addig letenném kezemből a könyvet,

hogy nálam leld helyét az örömnek.

Utána már nem is olvasnék tovább,

hajad simogatva figyelnék reád,

mint a szomjazó sivatagi ember,

innám szavaid, vagy hallgatnám csended.

Én puha öledbe tenném le fejem,

oda, hol ősi az anyai védelem,

hová a bolyongó lélek hazatér,

ahol  a szeretet vár, mely mindig él.

Öledben hajtanám álomra fejem,

öledben, hogy álmom nyugodtabb legyen.

Mint gyermek csüggenék rajtad örökkön,

érezzem a lüktetést mely szívedből jön.

2016-02-10

Tiszakécske.