Víztükör
Írta:
Kovács L. István
Köd van, az eső csendesen esik,
a zavaros víz, mint mocskos tükör,
szürkén, elmosódva adja vissza,
az idő kopasztotta fák árnyait.
Néhol rőt leveleket csörget a szél,
nincs hideg, de csontig hat a nyirkos tél,
fázik bennem az egyedül, a csönd,
nincs fenn a nap és nem oszlik a köd.
Még rossz a kedvem, de már vigasztal,
valahol találkám lesz a tavasszal,
lassú, de határozott
léptekkel jön,
fehéren hirdeti a hóvirág özön.
Csak a víztükör az nem tisztul még,
zavaros, szürke, mint fölöttem az ég,
hol a felhő még hideg esőt cipel,
és a tó fölött úszik egy ködlepel.
2016. február 16.
Tiszakécske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése