Szú vers
Írta:
Kovács L. István
Egyszer
a szú beszorult a fába,
de
nagyon szűk volt a lakása,
gondolta
nagyobbra rágja,
és
fogát belevájta a fába,
harsogott
a foga, hangosan rágott,
ettől
lettek idegeimben károk,
ezzel
szerzett kellemetlen perceket,
vinné
el az ördög, elterelte figyelmemet,
addig, addig
percegett benn a fába',
amíg el
nem fárad a szú szája,
ha már
elfáradt a szája,
pihen,
elalszik a drága,
már nem
hallatszik más,
csak a szú
szuszogás!
2016-02-05
Tiszakécske.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése