Holdas éj

Holdas éj

Írta: Kovács L. István

A hold ezüstje megmártózott az öböl vizében,

és ajkunk egymásra talál az éjszaka  csöndjében,

mint kitörni vágyó vulkán, oly hevesen forr vérünk,

összesimult testünkben egyként dobban a  szívünk.

Sötét, és mégis izzik az éj, dolgoznak a vágyak,

lelkünkre nem terülnek bűntudatból árnyak,

a hullámok csendes lüktetésének ritmusára,

a holdas éj  pilleszárnyon röpít a  boldogságba’.

2016. február 21.

Tiszakécske

Art: Hainrihcffy Kata