Otthon

Otthon

Írta: Kovács L. István

Rég jártam otthon, már honvágy gyötör,

nem találok helyet, hol az élet tündököl.

Fehérre meszelt az én kedves otthonom,

hol anyám öle vár, és a szent nyugalom.

Rozzant a vén lépcső, zörög és nyikorog,

az ajtó is aggastyán, itt-ott már megkopott.

Ablakában, tudom, mindig nyílik virág,

és több ez énnekem, mint az egész világ.

Hamvas futórózsa, már a jöttömre várva,

magasra kúszik fel, a háztetőre hágva.

S érkezem, mert várnak...

Az ismert bejáraton úgy lépek be mindig,

ahogy néma templom óvó szentélyébe illik.

Anyám karja tárul, könnypatak szemében:

 Isten hozott fiam, hát, ezt is megértem!

S én, mint apró gyermek, pihenek ölében,

itthon vagyok anyám, immár hazatértem.

2016. február 16.

Tiszakécske

Art: Kasza Lászlóné Györgyi