Tavasztündér
Írta: Kovács L.
István
Lassan érkezik a Tavasz tünde lánya,
sárban tapiskol még könnyű topánkája.
Fittyet hány záporra, jégvirágos fagyra,
nehéz bár a lépés, de soha föl nem adja.
Csak ázik és fázik, de mégis felragyog,
aranyszínű arca, mint a Nap, mosolyog,
karján virágkosár, színeket hoz benne,
szivárványként ontja, mezőre és kertre.
Lila szirmok nyílnak léptei nyomán,
madárdal köszönti és rügy pattan a fán,
emberek arcához langyos szellő simul,
jég-bánatos lelkük most kikeletre virul.
Köszöntünk ismét, kedves Tünde lány!
Derűsek napjaink, újra, mindahány,
meguntuk már kissé a ködfakasztó telet,
jó, hogy együtt vagyunk ma újra veled!
sárban tapiskol még könnyű topánkája.
Fittyet hány záporra, jégvirágos fagyra,
nehéz bár a lépés, de soha föl nem adja.
Csak ázik és fázik, de mégis felragyog,
aranyszínű arca, mint a Nap, mosolyog,
karján virágkosár, színeket hoz benne,
szivárványként ontja, mezőre és kertre.
Lila szirmok nyílnak léptei nyomán,
madárdal köszönti és rügy pattan a fán,
emberek arcához langyos szellő simul,
jég-bánatos lelkük most kikeletre virul.
Köszöntünk ismét, kedves Tünde lány!
Derűsek napjaink, újra, mindahány,
meguntuk már kissé a ködfakasztó telet,
jó, hogy együtt vagyunk ma újra veled!
2016. február 22.
Tiszakécske
Art: Erdei B Ágnes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése