Nyugovóra

Nyugovóra

Írta: Kovács L. István

A Nap az alsó zenitre ér,

lassan alkonyba hajlik az ég,

kiürül a rét, és a mező,

elcsendesedik a legelő.

Éji szállásra ballag a nyáj,

már, csak a tücsök muzsikál,

s a kútostor nyikordul egyet,

mit a kósza réti szél lenget.

Tető alatt pihen az állat,

csapják az ajtót, rá a zárat,

az ember befejezte mára,

már őt is várja vacsorája.

Egy pocok motoz hodály tövén,

éhes, vacsorát keres szegény,

veszte lett figyelmetlensége,

ő lett egy Bagoly elesége.

Végre lenyugodott már minden,

a juhász is a subán pihen,

a puli vakkant néha egyet,

így verve föl az éji csendet.

2016. május 30.

Tiszakécske.

Kép: Literné Julika