A vers
érkezése
Írta: Kovács L. István
Szobámban voltam, dolgomat tettem,
hogy mi
volt, már nem emlékszem.
Valami
megérintett, a szívem hevesebben vert,
testem
remegett, mint kamasznak első randin.
Zaj nem
törte meg a szürke, szokott csendet,
mikor
érkeztél, és nem koppantak lépteid,
csak
ott lettél hirtelen, harsány-némasággal,
és megérintettél
szelíden, bársonypuhasággal.
Színesre
festetted nekem a szürke csendet,
mint
Tavasz a zöld mezőt, a virágoskertet,
azóta, mint
eke a földben rovom a sorokat,
betűbarázdákkal
szántok fel hófehér lapokat.
2016.
május 18.
Tiszakécske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése