Puli a hűséges

Puli a hűséges

Írta: Kovács L. István

Már rogyadozik az oldala,

tetején a nádat belepte a moha,

emlékek messzeségébe vész,

rátelepszik a feledéspenész,

mint gyom a gondozatlan udvarra,

gyerekkori boldogságom otthona.

Néha még eljövök, körbejárom,

de már csak az öreg Pulit látom,

mióta apám végleg nyugodni tért.

Itt született a hűséges állat,

elvinném de nem hagyja a házat,

nagyon szerette, visszavárja apámat.

A szomszédoktól kapna enni,

de nem kell neki senkitől, semmi,

senki embert el nem fogad,

csitítom mert engem is jól megugat.

Már vették volna magukhoz sokan,

de neki csak ez az egy otthona van,

itt született s marad, míg szíve dobban,

marad, ahogy szokta őrzi a házat,

és a kapuban haza várja apámat.

2016. május 15.

Tiszakécske