Izzik az erdő

Izzik az erdő

Írta: Kovács L. István

Lángtengerben ég az erdő,

évgyűrűkből szikrafelhő,

jajongva száll fel az égre,

fáj a karcok-vésetek recsegése.

Szívek, nevek, emlékek,

magáévá teszi az enyészet,

és izzón ropogva dőlnek,

évszázados fák a földnek.

Zúgva tombol, üszköt okád,

nyeli az erdőt egyre tovább,

nincs ellenszere, sem féke

akit, amit elkap, nyeli egészbe.

A város felett füst gomolyog,

nincs már erdő, a tűz alább hagyott,

de veszély izzik  még a hamu alatt,

eddig szelet vetett, most vihart arat.

Jő egy fekete felhő, s ontja a vizet,

szakadó esővel oltja a tüzet,

és a harangok, Istent éltetik zúgva,

hirdetik, félelem nélkül  élhetünk újra.

2016. május 11.

Tiszakécske

Kép: Hajnal Zubora