Meghitt
percek
Írta: Kovács L. István
A gépnél
van valami dolgod,
nyakadba
lehelek egy csókot,
asztalodra egy teát teszek,
majd, leülök
és csendben leszek.
A kezembe
egy könyvet veszek,
mintha
olvasnék, majd úgy teszek,
de inkább
nyakad ívét bámulom,
és pajzán
lett minden gondolatom.
S
mintha megéreznéd, hol vagyok,
érdeklődsz,
biztos azt írják a könyvlapok?
Nem kedves,
mondom én zavartan,
és a
könyvben egyet lapoztam.
2016.
május 30.
Tiszakécske.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése