Vonaton, veled

Vonaton, veled

Írta: Kovács L. István

A vonat lassan elindul,

kihúz az állomásról,

elrobog veled messze,

gondolatban integetsz ablakából.

Egy kicsit elméláztál,

az elsuhanó tájat nézed,

az ablak visszatükrözi arcod,

egyedül vagy, magányod érzed.

Most, mintha egy halvány mosoly,

mégis átsuhanna arcodon,

érzed, nálad jár gondolatom,

ott, belül már veled utazom.

Ölelem vállad, féltve- szeretőn,

egy  gyönyörű  álmot szövök,

hogy  hozzám bújsz remegőn,

és a vonat így robog tovább…

2016. május 13.

Tiszakécske