Rejtett
csillag
Írta: Kovács L. István
Megcsaltam
az éjszakát,
holdsarló
csúcsáról elloptam egy csillagát,
nevét
suttogva feküdtem le,
ábrándokat,
kusza álmokat kergetve,
repültünk,
s én öleltem, féltőn- remegve.
Hajnali
pírban, mikor még a nap,
szégyenlősen
ébredő sugarát,
ezüst
harmatban fürdetve,
álmosan
küldte fel a tiszta égre,
vele
ébredtem, itt lett álmaimnak vége.
De
mégsem, hisz nincs perc nélküle,
tükörbe
nézek, borotválkozni kéne,
de
arcom sehol, Ő van a tükörképbe,
mosdó víz
selyme, mint kezétől egy érintés,
és
nevét mondja a kávéfőző szörcsögés.
Így,
józan bódulatban telnek a napok,
a
villamos kereke is Ő róla csacsog,
nem
adtam vissza az éjszakának,
elrejtettem
azt a fénylő csillagot,
pitypangnak
álcázva a szívemben ragyog.
2016.
május 23.
Tiszakécske.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése