A padok üresek
Írta:
Kovács L. István
A nyár elmúlt, hűvösek a reggelek,
bús őszi szél söpör néhány levelet.
Gyakran vezet erre reggeli sétám,
meg-megállok s csak nézek mélán.
Magányosan állnak a padok üresek,
csak a fény jelez egy-egy hűlt helyet.
Mosolyogva idézem föl emlékedet,
csillagkén ragyogó barna szemed.
Hajnalig tartó ölelést, forró csókot,
hosszú beszélgetésben egy, két bókot.
És ha néha lágy eső mosta arcunkat,
csak öleltünk, nem hagytuk el padunkat.
-
Most nélküled ülök le egy pillanatra,
ahogy Te, lágyan átölel a napsugara.
Mesélünk még egymásnak a nyárról,
mintha küldenéd, egy levél hull a fáról.
Kezembe veszem, s kezed melegét érzem,
helyeden a fény ül, hiányzol nékem.
2016. november 11.
Tiszakécske
Kép: Internet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése