Harmónia!

Harmónia

Írta: Kovács L. István

Mint a sólyom száll a lelkem,

farkasként, üvölt ősi vérem,

mint a sámánok, járom a táncot,

őrzöm még lelkemben a lángot.

Felhők repítenek hegyek felett,

honnan tiszta vizű folyó ered,

szomjat olt és halat ad mélye,

természet anyám ringat keblébe’.

Gyümölcsöt terem az erdő,

mező füve a vadnak jó legelő.

Szél fut velünk a prérin át,

ez otthonunk ameddig szemed lát.

Nem éltük fel apáink hagyatékát,

csak csipegettük a föld ajándékát,

jutott elég, maradt is bőven,

nem éheztünk, nem fáztunk télidőben.

A tavasz mindig új hajtással jött,

de szívünkbe a félelem költözött,

üldözött népünk kihaló félben,

a harmónia már megszakadt régen.

Hozzátok száll a dal, a füstjelek,

a táncunk letűnt kortól üzenet:

E tájon élünk és majd itt halunk,

ősi szellemek utódai vagyunk.

2016. november 7.

Tiszakécske

 https://www.youtube.com/watch?v=tsoI5pd4oQk