Lennék
Írta: Kovács L. István
…de, csak a
vágy él,
valahol.
valahol.
Pedig
lennék fa,
hogy át
ölelhess,
bűntudat
nélkül.
Virágzó
réten fű,
hová
fáradtan,
leheversz
végül.
Tarka
pillangó,
ami könnyedén,
a
válladra száll.
Egy bokor
ágán,
neked
daloló,
boldog
kismadár.
Fürdőlepedő,
mi átölelve,
lágyan
simogat.
Magában
őrzi,
minden elrejtett,
vágyad
s titkodat.
És
lennék hold,
mi ezüstjével,
betakar
éjjel.
Óvnám álmaid,
hogy a
hajnallal,
ne guruljon
széjjel.
És
lennék első,
ki nem kérdezi,
ki vagy...
ki nem kérdezi,
ki vagy...
2016.
november 04.
Tiszakécske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése