Utca
kövön
Írta: Kovács L. István
Hasztalan
söpröm az utcakövét,
csak
gyűlik, gyűlik a sok szemét.
Mag, mi
a rések között ott marad,
a gaz
naponta újra kifakad.
Don
Quijote-i harcot vívok,
újra
termelődik a sok piszok.
Zacskók,
dobozok, papír és fém,
letört
ág, hullt levél, ételmaradék.
Ami fáj!
Az
utcán megtört sorsú, emberek,
a sok kőre
ömlött keserű könny,
a mellettük elsétáló közöny,
az, amit
felsöpörni nem lehet.
2016.
november 22.
Tiszakécske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése