Szellemkép

Szellemkép

Írta: Kovács L. István

Egy kócos árnyék,

tán egy kósza felhő,

mit ide-oda visz a szellő.

Nem tudni kit rejt,

a kép nélküli kép,

pedig van mellette név.

Töröm a fejem,

név, vagy a kép álca,

nem hasonlítanak egymásra,

A név emberi,

csak az ábra szellem,

nem akarja, hogy felismerjem.

De én ismerem,

és tudom, kit takar.

Azt nem, a zaklató mit akar.

Miért van ember,

aki azt élvezi

ha a másik lelkét mérgezi?

Töröm a fejem,

mert nekem képzavar,

hogy szeretheti, ha belemar?

Egy kócos árnyék,

mögötte egy ember,

fájó szívvel, érző lélekkel.

2016. november 25.

Tiszakécske