Téli színek
Írta:
Kovács L. István
Fehér, csillogó hótakaró ül a tájon,
hűs-varázslat csendes álom.
Meddig föld és honnan ég?
Szikrázón csapja be a szem tükrét.
A Nap, fáradtan, lustán hág az égre,
hideg vánkoson telt hosszú éje.
Gyenge fénnyel rajzol kontúrt a fákra,
így csomagolja narancsszínű árnyba.
Hómelír csillan fák barna kérgén,
szárazon zörög körötte a gyékény.
Nádszálak tövéről nesz, valami motoz.
Nem! A jég hízik, a nád azért ropog.
S mintha az idő pihenni megállna,
tó jege a pillanatot magába zárta.
2016. november 27.
Tiszakécske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése