Puszták ura
Írta:
Kovács L. István
Honfoglaló ősök fiai, kemény legények,
puszták uraiként éltek s terelték a nyájat,
de, a sok erős-karú legény már égi pusztán vágtat.
Csikósok, gulyások kihaló félbe’,
nem tart már jószágot a puszta népe.
A kondáknak is, egyre kisebb száma,
nagyüzemi sertés van a hentesek pultjába'.
Sanyarú a sorsa szegény ember fiának,
nem kellenek sem katonának, sem betyárnak.
A betyárok már fehér gallér- nyakkendőt viselnek,
a parkolóba luxusautóval, jogi egyetemről érkeznek.
Hivalkodón, csillogó étterembe, kaszinóba járnak,
míg a szegények családjukkal árokparton hálnak.
Nem szól furulya, vacsorájuk bográcsban nincsen,
csillagmintás takarót ad nekik az Isten.
Neki keseredve, indulnak hosszú vándorútra,
de kitudja hová visz, meddig tart a kereső túra.
Lehet, hogy találnak otthont idegen országban,
de, szívük itt marad a Magyar pusztában.
2016.
november 10.
Tiszakécske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése