Angyal-sárkány
Írta: Kovács L. István
Hatalmas
kőtömb áll előttem,
kemény,
ritka fehér márvány,
elbűvölt,
nyomban rabjául szegődtem,
s megnéztem
magamnak körbe járván.
Oszló
ködből, fölsejlett egy látvány,
óvatosan
angyallá faragom,
úgy,
hogy legyen benne némi sárkány,
majd, szív-kalapáccsal
vések a falakon.
Nem
faragom durván, keményen,
csak
óvatosan, mint üvegtáblán,
kopogtatok
halkan, szerényen,
hogy
kijöjjön az angyal-sárkány.
A kőforgács
hull, körül omlik a fal,
egy
nőalak áll a törmelék fölött,
nézem a
művet, mosoly, apró diadal,
a kőbe zárt
világból kiköltözött.
2016.
november 24.
Tiszakécske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése