Ódon falak

Ódon falak

Írta: Kovács L István

Nem a múltban élek, csak ott lakom,

hol ódon idők nyoma van a falakon,

hol nem nyomaszt a modern sivárság,

és a szürkeségben ritka vendég a vidámság.

A nagy tükör vonz, nézd, csodás a formája,

benne mennyi szeretet  és a mester munkája,

a függöny illatos nehéz brokát, a szék a pad,

mind, mind pihentet megnyugvást ad.

A munka, a tanulás, a mindig rohanás,

a poros, füstös város az egymás taposás,

fullasztó, szeretet nélküli szürke napok,

de, a régi falak között itt, itthon vagyok.

Ha szürkén fáradtan érek haza, leülök, olvasok,

(zaklatottság alél, átjár valami szellemi erő),

a tükörben már színes egyéniség  vagyok,

nem a múltban élek, de élni innen indulok.

2017. július 22.

Tiszakécske