A gazda változik...

A gazda változik…

Írta: Kovács L István

Nem ismerték egymást,

csak lőttek az emberek.

Azt mondták nekik:

Katonák vagytok, a hazát véditek!

Pedig nem támadott senki,

csak valaki nagy akart lenni.

Birodalmi álmai voltak,

és szaporodtak a holtak.

Ki tömegsírba tétetett,

sok más, rabszíjra vétetett,

vagy eltűnt nyomtalan,

és holtában lett hontalan…

És, akit nem keresztelt harci tűz:

Az urak!  Hátsó szobák homályában,

alkudoznak emberfőkre, új határra.

Hogy, amit a háború meghagyott,

abból szerezzenek még birtokot.

És, mi föld felett megterem,

vagy kincs, ami van odalenn,

az mind neki hozzon hasznot,

abból építhet magának bankot.

Hogy aki kamatra kölcsönt vesz tőle,

az sose tudjon kimászni belőle,

vagy csak keserve, nyomora árán,

tán hajléktalanul, bőrönddel a hátán…

Mikor azt hisszük, már örök a béke,

hogy fellélegezhetnénk végre,

új emberek jönnek, új szelek fújnak.

Titkon gyűlik, fölesküszik a sereg,

és a hátsó szobában összebújnak a fejek…

2017. július 12.

Tiszakécske