Majd holnap
Írta: Kovács L István
Még nem
múlt el semmi, csak félbe maradt,
érzés,
gondolat, ecsetvonás, egy mozdulat.
Az óra,
még halkan ketyeg, számolja az időt,
mutatói
más-más ritmusban járják a keringőt.
Gyertya
lobbant bizonytalanul, imbolyogva,
elalszik,
hogy fénye helyét a holdnak adja,
ki óvatosan
lopakodva épp beles az ablakon,
és fekete
árnyékot maszatol a falon, az asztalon.
A mély csend
ráül a kanálra, bújik az üvegbe,
az
ecsetről lecsöppenve sűrűsödik egyre.
Már,
mintha az óra sem ketyegne tovább,
elszenderülve
süppedünk az éj bársonyába.
Még nem
múlt el semmi, majd holnap újra ébred…
2017.
július 26.
Tiszakécske
Kép: Viktor Szekeres
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése