Munka és dal

Munka és dal

Írta: Kovács L István

Aranyló tengert ringat a szél,

se széle, se hossza, amíg a szem ér,

teteje hullámzik békésen, lágyan,

itt-ott hűs oázis, minden bokorban,fában.

Egyik partján vidám kacaj, nóta,

pedig kemény munka vár az aratókra.

Lendül, suhan a kasza, megnyílik a tenger,

széles utat vág benne az ember,

megtörik a hullám, dől szép rendre,

asszonynép dolga, hogy a markot szedje,

hajlong is serényen asszony és leány,

munka gyöngye ragyog mindenik homlokán.

Kemény a munka, de ajkukról csilingel a nóta,

szép a dallam, csak ismeretlen a strófa,

ismeretlen mert ép a munka szülte,

mászik is rögtön mélyen bele a fülbe,

de kezük is lábuk is jár, nagyon fürgék,

hogy estére a  kévét, kepékbe gyűjtsék.

Ringó kalász gyümölcse, új kenyér az asztalon,

bor piroslik mellette, megérdemelt jutalom,

pap áldása szállott kenyérre és borra,

Jézus teste, vére így kerülhet torra,

asszonyok és leányok koszorúba állnak,

marokszedő nótáikkal körtáncot járnak.

Karcsú csípőn, leng a szoknya, bor fűti a kedvet,

valahonnan a legények citerát szereztek,

a férfihang keményen harsan be a dalba,

peng a szólam zeng a nóta koppan csizma sarka,

a nők köre bomlik, beállnak most párba,

férfikartól ring tovább dereka és válla.

2017. július 11.

Tiszakécske