Az elnök
háborúja
Írta: Kovács L István
A
hatalmas tárgyaló megtelt emberekkel, összeült a válságstáb. Tábornokok, civil
és katonai stratégák, jogászok, titkosszolgálatok képviselői, hírközlési
szakemberek. Kis csoportokban tárgyalták az aktuális ügyet, közben át-átmentek
véleményekért, vagy meggyőzés céljából másik csoportokba. Mozgásuk szinte
követhetetlen volt. Már csak az elnök hiányzott.
Valaki a folyosóról jelezte, hogy jön az
elnök, mindenki a székéhez ment és állva várta, hogy belépjen az elnök. Egy
magas, szikár, de nagyon kemény megfontolt ember állt meg az asztalnál. Letette
a hozott aktákat, és elkezdte mondanivalóját.
Hölgyeim és uraim!
A
jelentéseiket elolvastam, nagyon pontos elemzések ezek? Készen áll minden a
feladat végrehajtásához? Vannak képek a helyszínről, és kaphatok e friss
elemzéseket? Háború van, és nem vagyok hajlandó tűzparancsot adni, felületes,
százszor át nem rágott kósza hírek alapján. Kérem a legfrissebb adatokat, és ha
van képeket is. Leült.
Az egyik titkosszolgálat vezetője ismertette
a helyzet jelenlegi állását. Az elnök megkérdezte, lehetséges e, hogy civil
áldozatok is lesznek. Uram sajnos nem zárható ki. A terrorcsoport
előszeretettel használ civileket, gyerekeket maguk fedezésére. Akkor szó sem
lehet az akcióról. De uram, ha elindul a
négy öngyilkos merénylő, magukon bomba mellénnyel, és reptérre, nagyobb
pályaudvarra, több száz áldozat, akár több ezer is szóba jöhet. Állj, vágott
közbe az elnök, gyerekeket akkor sem ölök, főleg nem, ha tudom, hogy ott vannak.
Civil stratéga: De uram, ha ott ahol
robbantás lesz, nem tudhatjuk mennyi gyermek, nő, és egyéb ártatlan áldozat
lesz.
Fiatal jogásznő: Jogilag akkor sem helyes,
azoknak az embereknek is vannak jogaik, és nem is szólva a nemzetközi
visszhangokról, ha úgy avatkozunk be, hogy még nem is történt cselekmény.
Hadműveleti tiszt: Hölgyem itt most a
megelőzésről van szó… -igen? Akkor miért nem egy kis létszámú csoport megy oda
likvidálni a terroristákat, miért kell ártatlanoknak meghalni?... Hangzavar, hirtelen
többen is kifejezik véleményüket. Az
elnök csendre int, így nem tudjuk a problémát megoldani. Tessék tiszta helyzetet
teremteni, ha vannak, ott civilek nem lövünk. Ha van, a közelben emberünk
valahogy csalja el a civileket. Titkosszolgálat, eltudják érni, hogy elmenjenek
onnan. Igen uram, de azt nem tudjuk, benn az épületben vannak e civilek, a
felvételen nem látszanak, de végül is ez egy magánlakás. Jó a bentiekről nem
tudunk, de a kintiekre nem lövetek. De uram, ha még sokáig késlekedünk,
elindulhatnak a bombáikkal azok az emberek. Akkor sem lövetek. Ha elindulnak,
kövessék őket és még a cél előtt fogják el, vagy ha másként nem lehet
megakadályozni a cselekményüket, akkor, de csak akkor likvidálhatják őket.
Uram, szól közbe egy titkosszolga, sikerült
eltávolítani a civileket és még bent vannak a merényletre készülők. Képet kérek
a monitorra a környékről. Homlokát dörzsölte, mint aki érzi döntésének súlyát,
nézte a képet a környék mozgását. Egy tábornok közbeszólt uram dönteni kell,
múlik az idő. Pásztázza végig a kamera még egyszer a környéket. Nagyot sóhajtva
kimondta, amit szinte mindenki régóta várt: rendben, lőhetnek, tűz.
A szobában nagy volt az ujjongás, sikerült
megsemmisíteni a merénylők székhelyét. Két ember nem ujjongott csak, az elnök
és a fiatal jogásznő. A kimerevített képen két gyerek teste is látszott a romok
között. Az elnök dühösen csapott az asztalra. Döbbent csönd lett, maguk örülnek
két gyerek halálának, menjenek ki. A jogásznő sírt, ketten maradtak a szobában.
Uram, ez így megy? Meleg, légkondicionált irodából gyilkolunk embereket?
Kisasszony, ha nem tetszik, ne csinálja,
tudja én már nagyon sok háborút megjártam, láttam mire képesek az öngyilkos
merénylők, de tudja, a gyerekek nem tehetnek róla, ők áldozatok, itt is ott is.
Áldozatai az öntelt, akarnokok ostobaságainak. Azok, akik a merényleteket
kitervelik, végrehajtatják, soha nem vennék föl azokat a mellényeket, ők is
messziről irodából irányítanak, és ráadásul milliárdosok.
És mikor lehet ennek gátat szabni, hogy lehet
letiltani az anyagi forrásaikat? Tudja, addig nem lehet, amíg vannak, olyan
állam és kormányfők, akik üzletelnek körözött, terroristákat támogató
emberekkel. Amíg menedéket találnak olyan, esetleg szövetséges országokban,
ahol nem szervezhetünk semmilyen megsemmisítő akciókat. Én ezután párnapig nem
tudok majd aludni, ön pedig kisasszony gondolja át, és ha nem akar, ezekben az
ügyekben részt venni átmehet más területre…
Bocsánat elnök úr, már várják a
sajtószobában. Megyek. Ezektől jó lenne, ha megtudna védeni, hölgyem.
2019. 09.
28.
Tiszakécske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése