Hűvös esték

 

Hűvös esték

Írta: Kovács L István

 

Az eső csendesen elered hidegen cseperegve,

estelente fellobban a tűz, melegít a kályha,

elkel a meleg, csontjaimat hideg nedvesség járja.

 

Pattog, ropog, a fahasáb vörös lángnyelvet nyújt,

mint ki tehetetlen dühében, csak csúfolódni tud,

és ez a düh egyre melegebbre fűti a szobát.

 

Hintaszék nyikordul, könyv csúszik le lassan,

szememre fátylat húz a meleg, pedig ép tőled olvastam,

gondolataiddal utaztam messze, valahová a végtelenbe.

 

Nagy sóhajjal fölveszem, megsimítom a könyvet,

ágyam mellé, székre teszem, itt elérni könnyebb,

ha elhagyna az álom, ha megtörne az éj…

 

2019. 09. 25.

Tiszakécske