Csalóka

 

Csalóka

Írta: Kovács L István

 

Hegyek, erdő, víz, gyönyörű tájék,

hol az ember csak árnyék,

hová pihenni, tisztulni jár,

azt hiszi, ott semmi sem fáj,

puttonyából kidobál sok szemetet,

a lelki teherből rengeteget,

fájó sóhaját fövenynek, avarnak adja,

megkönnyebbül, tuskóra ül, vagy padra.

 

Nézi, hosszan nézi a fákat, vizet,

az nem kérdez, hallgatással, csenddel fizet,

lágy susogással, ringással viszi messze,

hol a bánatnak már nincs sziluettje,

vagy tova tűnik a fák között,

ahogy egy rőtvad, úgy elszökött,

pedig tudja, a fájt kidobni nem lehet,

megpihen, de visszahozza a terheket.

 

Csalódás? Nem, csak jó hinni benne,

válla pihen, nem húzza az élet terhe,

aztán jönnek megint a hétköznapok,

feketére satírozott  gyűrött lapok,

hajnalig munka, kávé, fárad szemek,

nem tudja, senki ezt bírni hogyan lehet,

mielőtt kilöttyenne a belső pohár,

újra elmegy egy kicsit pihenni már.

 

De a malom csalóka soha meg nem áll,

egyre őröl, ahogy körbe, körbejár.

 

2019. 09. 16

Tiszakécske