Emlékedre,
József Attila
Írta: Kovács L István
Attila,
és megint csak Attila, mert ő örök,
kőbe
vésve, vagy homokból formázottan
sárgultan
hulló akáclombok között.
Attila,
ki Kuglerre, mert vágyni és libasültre,
kinek
dinnyéből is csak a héja jutott,
ott látta
tova úszni a lépcsőn ülve.
Ki a nagy hatalmúnak
megígérte,
„Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
taní-
tani!”
Nem harcolt karddal, csak tiszta szóval,
nyelve volt a fegyvere, vérző sebet nem ejtett,
s ha mégis szúrt, tolla alatt sercegő papíron
tette.
Legyen áldott a neved Attila,
s míg lesz a föld, legyen rajta ember,
aki
büszkén, bátran azt kimondja.
2019. 09.
23.
Tiszakécske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése