Fenn és lenn
Írta: Kovács L István
Vár áll a hegy tetején,
alant az ember tisztes szegény,
sáros utat tapos lába,
mégsem vágyik föl a várba.
Fönn dőzsölnek, isznak, rúgják a port,
pedig egy sem érdemli a bort,
egyikük keze sem fogott kapát,
dézsmában vette el a szegény borát.
Nem ojtott, nem metszett, nem csorgatta levét,
vigyázott munka ne piszkítsa kezét,
poharukat koccantják kéjnőre, egymásra,
részegen hemperegnek, mint disznó a mocskába.
Lenn az ember tűr, de forrong magában,
lassan csorogva gyűlik fájdalma a pohárban,
egyszer csak tele lesz, ki is csurran belőle,
imádkozzatok urak, hogy Isten mentsen meg tőle.
2019. 10. 12.
Tiszakécske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése