Még maradnék

Még maradnék

Írta: Kovács L. István

Még keresem anyám szemét,

mely rám nevetett,

még keresem a kezét,

mely fogta kezemet,

hallgatnám szívét,

mellére hajtva fejemet,

és az ajtó előtt várom a szót,

mely marasztalt,

„fiam ne menj még”

Már hiába keresem,

nem látom szemét,

a nevetőt, lecsukta,

még fognám a kezét,

ő már nem fogja,

mellére hajtom fejem,

a szíve már nem dobban,

az ajtó előtt állok,

és várom a szót, hiába

már nem mondja,

„fiam maradj még”

most ő ment el,

pedig én maradnék.

Még maradnék.

2015-10-31

Tiszakécske.