Bezártan

Bezártan

Írta: Kovács L. István

Fal és virágok köröttem,

had legyen otthon érzetem,

de minek a sok hervatag virág,

ha lelkem verembe zárt,

nem száll szabadon, mint a madár.

 És hogy szállnának a madarak,

ha körénk kalitnak húztak falakat.

Fényt akarok, napot, életet,

hogy szárnyalhassak,

 meghódítani a kék eget.

Börtön, mindenütt fal,

már nem rendelkezem magammal,

megtörve szabad akaratom,

de én ezt nem akarom.

És te?

Te, hogy érzed magad,

nem szorítanak a falak,

nincs a melleden kő,

jut elég friss levegő.

Látom a csuklódon a nyomot,

és  szádon a lakatot.

A szabadság vágy halott?

„Fényesebb a láncnál a kard”

Magyar virtus, üres szólamok.

Hiába adták vérüket az ősök,

ma már nem kellenek a hősök,

sírjukban forognak az apák,

és eltántorognak az unokák.

2016-01-23

Tiszakécske.