Téli
alkony
Írta: Kovács L. István
A nap a hegyek mögött lassan alá ereszkedik,
izzó vöröse a hótakarón rózsaszínben
fényesedik ,
fodros felhők rongyos szélein kicsit
megpihen,
még megnézi magát a kicsi ér tompa fényű
tükrében,
rálehel egy fuvallattal, s eltűnik az éj
fagyos csendjében.
Csak a fák állnak itt fázós, végtelen
nyugalommal,
jéggé fagyott hóterhüket cipelik vékony ágaikkal.
2016-01-29
Tiszakécske
Artist: Kasza Lászlóné Györgyi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése