Koránkelés

Koránkelés

Írta: Kovács L. István

Korán fölkelni nem hajt a vágy,

de már nem tart magában az ágy,

alvásból nekem kevés elég,

így adódott, mit is tehetnék.

Szeretem a hajnalt, a csendet,

kávét kortyolni  jó meleget,

egy kicsit nem figyelni  másra,

csak lassan ízlelt aromákra.

Kávé után a gondolatot,

ami még tiszta nem zaklatott,

ragyog bennem, mint a kéklőég,

nem fedi el napi szürkeség.

És nézni a hajnali égen,

ahogy  úr lesz a sötétségen,

s mindent megvilágít a napfény,

hogy rám kacsint, mosolyt küld felém.

Ablakon át nézem a reggelt,

a munkába siető embert,

munkahelyre  én már nem megyek,

átgondolom itthon mit tegyek.

Szeretem a hajnal tisztaságát.

2016-01-06

Tiszakécske.