Viharban

Viharban

Írta: Kovács L. István

A szélvihart nyögi a fa,

Villámtól hasad dereka,

Enged a felázott talaj,

És a törzs földre dől hamar,

Ágak úsznak szerte a vízen,

Izzó villám fut az égen,

Nagy robajjal gurul végig,

Szavát csak a felhők értik,

Néha lecsap, zúz és éget,

Ijeszti a messzeséget,

Haragját, ha kitöltötte,

Már csak szitál csendesedve,

Sötét felhő szürkére vált,

Átengedve napsugarát,

Kémleled a feldúlt tájat,

Ameddig a szemed láthat,

Csak vihar verte pusztítás,

Kár, zokszó, sírás, jajgatás  

De jön lassan az új élet;

Mit elpusztított a természet;

A helyén új élet fakad,

A kör soha meg nem szakad.

2016-01-27

Tiszakécske

Artist: Adonyiné Serbán Emília